Leltári szám: 13544
Készítés ideje:
17. SZÁZAD VÉGE
Készítés helye: Magyarország
Anyag: aranyozott ezüstfonal; ezüstfonal; vászon
Technika: kétoldalas, mintázott laposöltés; laposöltés; száröltés; vert csipke
Méretek:
hosszúság: 79 cm
szélesség: 169 cm
Jellegzetes 17. századi magyar ing. Rövid elő- és hátlapját egyetlen, a vállban félbehajtott vászon adja, melyen a nyaknak kerek kivágást szabtak, és elöl kissé felhasították. Bő, egyenes ujjai kiterítve ugyancsak téglalap-formát alkotnak, ezt sima varrással vagy vert csipke-betéttel rögzítették a törzshöz. Hasonló szabású inget visel többek között Esterházy Pál herceg 1655-ös képmásán (Fraknó). Az ujjak vége keskeny sávban hímzett. A hímzésen karéjos akantuszlevelekkel közrefogott és egyedülálló gránátalmák váltakoznak. A karéjos levelekkel közrefogott rozetta vagy gránátalma a perzsa és török szőnyegek bordűrjének gyakori kedvelt motívu,a. innen került a magyar hímzésekre. Az eladó levele szerint az ing a Kassán élő Szirmay Antal családjából származik.

Irodalom

  • László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 55.
  • Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 430.
  • Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. I. (Reprint). Helikon Kiadó, Budapest, 1986. - 108. kép
  • Historic Hungarian Costume From Budapest. Whitworth Art Gallery (Manchester), Manchester, 1979. - Nr. 6.
  • Höllrigl József: Magyar viselettörténeti kállítás. Leíró lajstrom. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1938. - Nr. 27.
  • Csermelyi Sándor: Magyar hímzések kiállításának leíró lajstroma. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1918. - Nr. 150.