Kancsó

A korongolt kancsó magas talpa ívelt, felfelé keskenyedő, körte alakú teste fölött a rövid nyak egyenletesen a szájperem felé szélesedik. A füllel átellenes oldalon a szájperemből becsípéssel kialakított kiöntő. Hosszú, ívelt füle az edény nyakához és hasának legszélesebb ívéhez illeszkedik. A kancsón az edénytest formai tagolását követő geometrikus díszítmény, amely a rózsaszínes fehér alapon zöld és barna színnel festett.

Az edény hasán stilizált növényi díszítmény három plasztikusan kidomborodó levél, felületük rácsosan bekarcolt, a leveleket, valamint az ezeket összekötő szárrészeket mangánbarna festés kereteli. A főmotívum körüli területet sűrűn festett rácsdíszítmény borítja. A fül mellett, kétoldalt függőlegesen széles sávok egy-egy sűrűn vonalkázott mezővel. A kancsó belseje sárga ólommázzal borított. Talpa mázatlan.

Hasonló formájú orvietói kancsót őriz a londoni Vicotira and Albert Museum (C.326-1914 ld. itt). Hasonló formájú, a Monaldeschi család címerével, valamint plasztikus tobozokkal díszített kancsót közöl A. Satolli (Ld.: Ceramiche medievali dell'Umbria. Assisi, Orvieto e Todi. Ed. G. Guaitini. Perugia 1981, 158, 197, Nr. 114.) szintén formai analógiákat, jellemző 13–14. századi orvietói kancsóformákat közöl: Maria Selene Sconci: Oltre il frammento. Forme e decori della maiolica medievale orvietana. Il recupero della Collezione Del Pelo Pardi. Roma 1999, 94–97, 100. kat. 54–57, 60.)

A tárgy összeragasztása, kiegészítése restaurálás-történeti szempontból is igen érdekes és értékes. 1890–1920 között készülhetett, az eredeti darabok jól elkülönülnek a festetlenül hagyott, karcolt körvonalakkal is határolt gipsz kiegészítésektől.