Kanna - dús virágtővel

Az öblös, gömbölyded hasú, fehér boroskancsó talppereme óngyűrűbe foglalt, nyaka rövid, egyenes, füle formás. Az edény hasa és a nyak közötti széles, kék és sárga csíkokkal keretelt sávban egyetlen, spirálisan csavarodó, lendületesen ívelő, gazdag részletekkel festett díszítmény stilizált virágokkal, gyümölcsökkel, bogyókkal, levelekkel. A kobaltkékkel, sárgával és zölddel festett növényi díszítmény mangánoxiddal árnyalt és kontúrozott. Az edény szájpereme szintén ónba foglalt, kis csappal a fülhöz erősített, ón fedele hiányzik.

A kancsó 1888-ban került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe, amikor az intézmény megvásárolta a Maros megyei Nagyernyén birtokos báró Bálintitt József (1851–1922) kerámia-gyűjteményének egy részét. A műfordító-költőként is ismert báró – aki 1884-től Maros-Torda megye országgyűlési képviselője is volt – hét láda porcelán- és fajansztárgyat küldött be a múzeumnak, melyek nagy részét Erdélyben, szász házaknál vásárolta meg. Bár a múzeum nem tudta megvenni a teljes gyűjteményt, de a mintegy 30 megvásárolt tárgy – nagy részük 18. századi ónfedeles majolikakorsó – így is jelentékenyen hozzájárult a kerámia kollekció gyarapításához.