Kávéskanna

A tula-zománc és nielló néven is ismert díszítő eljárás az itáliai reneszánsz mintájára a 19. századi orosz ötvösművészet jellegzetes technikájaként ismert, amely szorosan kötődik a Moszkvától délre fekvő Tula városához. A zománcozáshoz hasonló díszítőmód lényege, hogy a bevésett rajz ezüst- v. aranylemez mélyedéseibe réz-, kén-, bórax-, ezüst- és ólomkeveréket tartalmazó fekete masszát kennek. Fényezés után a minta kiemelkedik a háttérből.

A rokokó stílusú kávéskanna oldalain kartusba foglalt - porcelán kannákról és legyezőkről is ismert - bukolikus jelenetek: kávézó dáma gavallérral, valamint pásztor és pásztorlányka gyümölcsös kosárral. Kiöntőjén kagylós, leveles stilizált díszítés.

A kanna európai hatásokat tükröző megformálása arról a nyugati orientációjú kulturális fellendülésről tanúskodik, amely II. Katalin uralkodása (1762-1796) alatt kulturális következett be Oroszországban.

A kannát Császka György szepesi püspök - a később kalocsai érsek - vásárolta meg az Iparművészeti Múzeum számára 1886-ban, a pesti István Főherceg Szállodában tartott árverésen. Az ötvös és régiségkereskedő Egger Dávid által szervezett aukción a szentpétervári orvos és műgyűjtő, Nyikolaj Kosloff (1814-1889) gyűjteményének egy része került kalapács alá. (Ld.: Katalogusa azon régiség- és képgyűjteménynek mely azelőtt Dr. Kosloff M. orosz cs. titkos tanácsos úr ő Excellentiájának tulajdonát képezte. Budapest 1886, p. 67. Nr. 489.)