Kiállításfotó - a Millenniumi Kiállítás 'régi magyar könyvtárterme' a maksai famennyezet másolatával (XV. terem)

A millenniumi kiállítás történelmi főcsoportjának "gótikus" épületében, a 15. századi kódexeket és ősnyomtatványokat bemutató "régi magyar könyvtárteremben" egy erdélyi festett famennyezet másolata: a maksai református templom 1724-ben készült famennyezetének replikája került elhelyezésre.

Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója mindezt így indokolta a kiállítás 1897-ben megjelent díszalbumában: A XVII. század ízlése hazánkban nem hagyott hátra valami mély nyomokat. Még annyira sem, hogy általában reá nyomta volna bélyegét azon alkotásokra, melyek uralma idejében jöttek létre. Idézhetnék akárhány emléket, melynek hiteles évszáma a XVIII. század valamely éve, nem is eleje, hanem a vége, de azért díszítménye, s a mi ennél még jellegzetesebb, szerkezete, a hagyományokhoz való csodálatos ragaszkodás folytán még merő gótikus, mintha az idő Mátyás király halála óta megállott volna Magyarországon. Ilyen szellemben csinálták például a sólyi templom karzatát 1724-ben és a maksai templom mennyezetét 1766-ban, a mely utóbbinak utánzatával csúcsíves épületcsoportunk régi magyar könyvtártermének mennyezetét díszítettük.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Fittler Kamill (1853-1910) építészmérnök, az Iparművészeti Főiskola igazgatója is a millenniumi kiállítást értékelő kiadványban:

Igen fontos momentumnak tartom annak konstatálását, hogy bár jórészt idegen építőművészekkel dolgoztatnak, az építtető magyarok ízlése az egy csúcsíves stílust kivéve, mindegyik építési módot befolyásolta és annak sajátos honi zamatot adott, vagy legalább iparkodott adni. (...) Hogy pedig a reneszánsz nem módosult nálunk annyira, hogy az olasz, franczia, német stb. reneszánsz példájára megkülönböztethetnénk egy magyar reneszánszot is, az tisztán a mohácsi vészt követő óriási visszaesésnek tulajdoníthatjuk, mert a lehető legjobb úton voltunk annak elérésére. (...) A XVII. században épült sok – különösen református – templom pedig egész határozottan régi magyar díszítő motívumokat hoz a reneszánsz szerkezetbe (maksai, bánffyhunyadi, sólyi, mezőcsáti stb. templomok). Jellegük a gazdag polikróm díszítésű kazettás famennyezet, sokszínű faempóriumok, magyar ornamentikájú faragványos orgonaház, szószék stb. A székelyek építészete mindenkor őseredeti, hazai díszítő motívumokkal ékes. (Fittler Kamill: Magyarország építészete az ezredéves kiállítás történelmi főcsoportjában. In: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: történelmi kiállítás. /Magyarország közgazdasági es közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. 5. köt./ Szerk. Matlekovits Sándor. Budapest, 1898, 68-69.)