Leltári szám: 13634
Készítés ideje:
18. SZÁZAD 1. FELE
Készítés helye: Magyarország
Anyag: bőr
Technika: dúccal nyomott; festett; poncolt
Méretek:
hosszúság: 99 cm
szélesség: 63 cm
hosszúság: 196 cm

A bőrművesség önálló ága a bőrkárpitkészítés, melynek titkait a céhek szigorúan őrizték. Bőrből nemcsak a falakat borító színes, festett és aranyozott kárpitok, hanem antependiumok és miseruhák is készültek a 17-18. században. A bőr – az egykorú elképzelések szerint – távol tartotta a pestist, használatának praktikus oka pedig az, hogy a zarándoklatok és körmenetek során az időjárás változásainak is ellenállt.

A bőr miseruhák alapszíne a liturgikus színeken kívül gyakran kék, ami a kor Mária-tiszteletéről tanúskodik. Egykorú leírásokból tudjuk, hogy a kárpithoz használt bőrt áztatták, simították, majd az egyforma méretre vágott darabok teljes felületét beezüstözték. Az ezüstös felületet firnisszel kezelték, hogy arany színű legyen. A mintát dúccal nyomták a kárpitra, arra színes festékkel festettek, végül az egész felületet különféle mintájú poncolószerszámokkal díszítették.

A nagy francia Enciklopédia egy másik eljárásról tudósít: az előkészített bőrt pozitív és negatív forma között préselték, majd a préselt díszítést a megfelelő helyeken aranyozták, illetve olajos festékkel festették. Magyar mesterekről nem maradt ránk forrás, de a tárgyak tanúsága szerint a mai Magyarország nyugati részében, elsősorban a 18. században működhettek ilyen műhelyek. Az itt bemutatott darab a gyűjteményben őrzött bőr miseruhák egyik legszebbike.

Irodalom

  • Gyulai Éva: Kultusz és valóság. Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben. A felsővadászi Rákóczi-casula. Történeti Muzeológiai Szemle. A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve, 7. (2007). 2007. - 5-31:8-10.
  • Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - bőr, papír 3.
  • Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. SZ/107. (Prékopa Ágnes)