Megnevezés: Alkotó: Anyag:
Technika: Készítés ideje: - Készítés helye:
Gyűjtemény: Leltári szám:


Násfa - Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Brandenburgi Katalin eljegyzési násfája

Az ékszer középpontját pajzsforma gyémántos-smaragdos keretbe fogott vöröszománcos szív uralja, s azt két oldalról egy-egy kéz fogja közre, mutatóujjukon gyűrűvel. Alant halálfő, felül horgony, kereszt, hercegi korona és mindenekelőtt a kétoldali szárnyak a meghatározó jelképi elemek. Ezeken túl zománcdíszű gerlepár, kígyó, nyilak, lomb és virágok egészítik ki a döntően biblikus forrású szimbólumok rendszerét. A szívet tartó kezek és a gerlepár elmaradhatatlanok voltak a kor nászékszerein, ez esetben is ezek egyértelműsítik az ékszer nászhoz kapcsolt rendeltetését. A szakrális szimbólumok ilyen kiterjedt szerepeltetése azonban nem volt jellemző a házasság kontextusában, s bizonyára a fejedelem mély vallásossága indokolhatta. Az ékszer lemezdarabokból összeállított hátfalára a hátoldalon szokatlan megoldásként horgonyforma áttört, vésett díszű pszeudo hátfalat szereltek.

Az ötvösség kutatása számára mindmáig meghatározó jelentőségű 1884. évi ötvösmű-kiállításon öt hasonló ékszer került bemutatásra Zichy Ödön, Tisza Lajos, Zichy Antal, Andrássy Manó és Berényi Ferenc gyűjteményéből. (Egyszersmind ez volt az első és utolsó alkalom is, amikor az öt ékszer együtt volt látható.)

Az Iparművészeti Múzeum által őrzött násfa az 1884-ben Zichy Ödön (1811-1894) által kiállított darabbal azonos, amely fia, Zichy Jenő (1837-1906) tulajdonából 1906-ban a Fővárosi Képtár, majd 1953-ban az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe került.

A hajdani tárlat forrásértékűnek tekinthető katalógusában az egyes ékszerek leírásai között ez olvasható: "A hagyomány azt beszéli, hogy Bethlen Gábor fejedelem esküvőjén Brandenburgi Katalinnal, hat apród s a fejedelem maga viselt ilyen fajta násfát, az apródoké ezüstből, a fejedelemé aranyból való volt."

E rendhagyó ékszer azonban ezüstből (!) készült ezzel magyarázhatók néhol igénytelen technikai megoldásai, kissé bumfordi kialakítása. A belefoglalt nagyszámú drágakő, az egykor pompázatos zománcdísz és aranyozás ugyanakkor a "csupán" 'látszatra szánt alkalmi ékszer' - teóriát erősítik. Újabb feltételezések szerint ékszerünk jelvény-ékszerként készült Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Brandenburgi Katalin 1626. évi kassai esküvője alkalmából, afféle efemer ékszerként, azaz a szűkebb fejedelmi kíséret tagjainak szánt ékszerek egyike, mivel aranyból való társai a fejedelmi párt illették.

A násfa aranyból készült analóg példányát őrzi a drezdai Grünes Gewölbe gyűjteménye (Inv.Nr. VIII 288) ezt feltételezhetően Brandenburgi Katalin viselte az 1626. évi fejedelmi esküvőn, s valószínűleg 1631-ben, amikor a férje halála elhagyta Erdélyt, magával vitte az ékszert. A drezdai násfa szintén aranyból készült, a vőlegény által viselt párdarabja az 1884. évi ötvösmű-kiállításon Nr. 13. alatt szerepelt, gróf Zichy Antal tulajdonaként jelenleg ismeretlen helyen.

További analóg példányokat őriz a a brüsszeli Musées royaux d'Art et d'Histoire - Musée du Coeur Boyadjian és a Magyar Nemzeti Múzeum.

Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat) Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 54. (Simonyi István)

Szerk.: Pataki Judit: Az idő sodrában. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek története. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 161. (Békési Éva)

Simonyi István: Questions and answers. An attempt at defining the so-called "Bethlen-Násfa". Ars Decorativa., 24. (2006), p. 21-38.

Szerk.: Mikó Árpád, Sinkó Katalin: Történelem - kép. Múlt és művészet kapcsolata Magyarországon. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2000. - Nr. VII-21/a. (analógia) (Kiss Erika)

Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - fém 16.

Prékopa Ágnes: Európai zománcművesség a középkortól a szecesszióig. Válogatás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiből. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1991. - Nr. 14.

Szilágyi András: Művészet és Mesterség. Fémművesség. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1989. -

Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 327.

Weiner Piroska: Ötvösművészet. Régiségek könyve., , p. 204.

Szilárdfy Zoltán: Bethlen Gábor esküvői násfái. Confessio., 4 (1980) 2. sz., p. 35-39.

Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. Corvina Kiadó, Budapest, 1976. - Nr. 46. (téves ltsz.mal)

Szerk.: Radocsay Dénes, Farkas Zsuzsanna: Az európai iparművészet remekei. Száz éves az Iparművészeti Múzeum. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1972. - Nr. 183. (téves ltsz.mal)

Az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A Történelmi főcsoport hivatalos katalógusa. Kosmos Műintézet, Budapest, 1896. - Nr. 6263.

Szerk.: Pulszky Károly, Radisics Jenő: A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma. Franklin Társulat, Budapest, 1884. - III. terem, p. 89-91., Nr. 11.

Somogyi Árpád: Ötvösművek, ékszerek és az Esterházy kincs. Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1963. -

Szerk.: Makkai László: Erdély története. II. (1606-1830) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. - Nr. 31. kép

<< Vissza a találati listához