Rózsafüzér (szentolvasó) - Báthory István (1533-1586) hagyatékából

Ötvösgyűjtemény

Leltári szám: E 65.76
Készítés ideje:
1570 KÖRÜL
Készítés helye: Itália
Anyag: aranyozott ezüst; korall
Technika: poncolt
Méretek:
hosszúság: 49 cm
szélesség: 7 cm
súly: 227 g

A tizenegy nagyméretű, csiszolt korallszemből álló olvasó – mai szóhasználattal: rózsafüzér – vésett díszű, aranyozott ezüst gyűrűben végződik. Másik végén filigrános díszű gombról kereszt függ, melynek szárait egy-egy kisebb korallgyöngy alkotja. A kereszt középpontjában négyszögű tagozat látható, elő- és hátoldalán egy-egy üveg hátlapra festett, mára felismerhetetlenné vált jelenettel. Régi leírásból tudható, hogy a valaha vörös alapon arannyal és ezüsttel festett képek egyike a Szent Családot, a másik az Angyali üdvözletet ábrázolta.

A méretében és anyagában egyaránt ritka és különleges rózsafüzérrel kapcsolatban több, az Esterházy családi hagyományon, illetve történeti ismereteken alapuló feltételezés is fölmerült.

1685-ből, Esterházy Pál herceg-nádor (1635–1713) műkincsjegyzékéből való a legkorábbi bejegyzés egy korallos olvasóról: Egy eöregh veöröss Kláris, 10 [valójában 11] szemeü olvaso, kinek edgyik végén edgy aranyas metallium edgy eöregh gombal edgyütt, másik végén arany teöreök forma gyeüreü vagyon, mely János királyé volt [I. (Szapolyai) János magyar király, uralkodása: 1526–1540].

A fraknói kincstár 1696. és 1725. évi leltárában leírt korallos rózsafüzér kapcsán merült föl először Báthory István lengyel király neve. Egy vörös cláris tizen egy szembül álló és aranyos keresztu olvaso arany numizmával együtt, melly Bathory István lengyel királyé volt az mint a raita függő czedulán való írás mutattya. (1725). Feltételezések szerint az olvasót XIII. Gergely pápa (1572–1585) ajándékozta Báthorynak az 1578-ban Krakkóba érkező új pápai nuncius, Giovanni Andrea Caligari (1527–1594 k.) közvetítésével.

A 17. század legjelentősebb magyarországi műgyűjteményét, mint a felségárulás miatt kivégzett Nádasdy Ferenc (1623–1671) – Esterházy Miklós nádor (1583–1645) "rebellis" veje – tulajdonát, 1670-ben a Habsburg-udvar konfiskálta és Bécsbe szállíttatta. A Nádasdy-kincstárról ebben az évben készült műkincsjegyzék két korallszemekből álló olvasót is említ. Elképzelhető, hogy a Báthoryaktól a 17. század folyamán a velük szoros családi kapcsolatba került Nádasdyakhoz került az olvasó. Ezt a hagyományt őrizték meg az Esterházyak, akikhez feltételezhetően a Habsburg-udvarral jó kapcsolatot ápoló Pál herceg-nádor (1635–1713) révén került a korallszemes olvasó.

Irodalom

  • Szerk.: Benda Judit: Közös úton: Budapest és Krakkó a középkorban. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2016. - Nr. 5.H.67.
  • Szerk.: Szilágyi András: Műtárgyak a fraknói Esterházy-kincstárból az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2014. - Nr. V.7. (Pandur Ildikó)
  • Szerk.: Szilágyi András: Esterházy-kincsek. Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményből. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 10. (Pandur Ildikó)
  • Szerk.: Szilágyi András: Hungary's heritage: princely treasures from the Esterházy Collection from the Museum of Applied Arts. Paul Holberton, London, 2004. - Nr. 31. és kép
  • Szerk.: Mikó Árpád, Sinkó Katalin: Történelem - kép. Múlt és művészet kapcsolata Magyarországon. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2000. - Nr. VII.13.
  • Szilágyi András: Beitrag zum Nachleben der Schätze des Ferenc Nádasdy. /1623-1671./ Ars Decorativa, 16. (1997). 1997. - 6. kép
  • Szilágyi András: Az Esterházy-kincstár. Helikon Kiadó, Budapest, 1994. - p. 77.
  • Szerk.: Pataki Judit: Ékszerek, érmek, rendjelek. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - 26. és kép (Pandur Ildikó, Szilágyi András, G. Héri Veronika)
  • Szerk.: Galavics Géza: A fraknói Esterházy-kincstár a történeti források tükrében. Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. - p. 490. (Héjjné Détári Angéla)