Serleg - ikerserleg fele
| Leltári szám: | 61.934.1 |
|---|---|
| Alkotó: | |
| Készítés ideje: |
1560 - 1580
|
| Készítés helye: | Nagyszeben (feltehetően) |
| Jelzés: | talpperemén belül mesterjegy (ld. Kőszeghy 1306) |
|---|---|
| Anyag: | ezüst |
| Technika: | aranyozott; öntött; vert |
| Méretek: |
magasság: 15,4 cm
talpátmérő: 7,7 cm
szájátmérő: 7,6 cm
súly: 268 g
|
Sima, kerek talpperemén belül boltozatos, hólyagos rész. Rajta öntött gyűrű levelek között két madárral és egy kis torzalakkal, fölötte bordázott gallér. Öntött nódusza háromfülű vázaalak, fölötte ugyancsak bordás galérral. A kehely alsó része bordás díszű, kiugró felső része nagyobb hólyagokkal ékesített, közben három szeráffejjel. Szájpereme vésett díszű, egyenes, amelyre a kettős serleg párdarabja illeszkedett, utóbbi azonban nem került a múzeum birtokába.
Formája alapján a díszedény az ún. ikerserlegek közé sorolható. Ez a tárgytípus a 16. század második felében a délnémet ötvösség hatására terjedt el, elsősorban Közép-Európában. A középkor óta kedveltek voltak azok az ötvösművek, amelyeken a fedélnek is volt egy kis talpa, hogy maga is egy másik edényként funkcionálhasson. A 16. századi változatok esetében a két rész, a "fedél " és az "edény" két egyforma méretű, azonos kiképzésű mű.
Hasonló 16. századi nagyszebeni ikerserlegek találhatók a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében.
Irodalom
- Szerk.: Mikó Árpád, Verő Mária: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16-17. század). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2008. - Nr. XI-16, 17. (ANALÓGIA) (Kiss Erika)
- Szerk.: Mikó Árpád: Jankovich Miklós (1773-1846) gyűjteményei. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2002. - Nr. 82. (ANALÓGIA) (Kiss Erika)
