Terv - vadásztáska fedéldísze

Nagy Sándor és Kriesch Laura 1902-ben kötött házasságot, s költözött Veszprémbe, ettől az évtől kezdve gyakran láthatjuk közös, egyetlen jelbe foglalt kalligrafikus szignójukat, mint ezen a - formája után ítélve - vadásztáska fedélterven is. A díszítés tematikája jellegzetes: az erdő vadjainak, szarvasnak, rókának, nyúlnak az alakja gyakran jelent meg Nagy Sándor rajzain, tárgydíszítő tervein már korábban is. Ezen a terven az indás keretbe foglalt és búzavirággal ékesített szimmetrikus mezőben, két nyúl és két fogolymadár figurája alkotja a kompozíció elemeit. Középen egy ágaskodó hosszúfülű jószág, bal oldalon a párja lapul, jobb oldalon pedig a két csipegető madár oldja fel a szimmetria merevségét. A komponálás elve - az eltérő technika ellenére - hasonlít egy általa tervezett és első ízben Kőrössy Paula által hímzett párna motívumához, amely „Savanyú a szőlő” címmel szerepelt az Iparművészeti Társulat 1902. évi karácsonyi kiállításán (lásd 70.93 leltári számon). A sokoldalú művész Rómában és Párizsban töltött évei után hazatérve első hazai sikereit az alkalmazott művészet terén, igényesen tervezett használati tárgyakkal aratta. Bőrből készült munkák esetében a dekoráció és funkció, valamint a kivitelezés minősége nemzetközi elismerést keltett Nagy Sándor és Fischhof Jenő a torinói kiállításon saját kategóriájában aranyérmet nyert. Czakó Elemér e kiállításról szóló korabeli tudósításában kiemelte a bőrmetszés és -festés kiválóan alkalmazott technikáját. Tervünkön az erőteljes körvonalak és a tompa színek, a halványzöld és a barna árnyalatai alkalmazkodnak a bőrfestés technikájához.