Váza - Itáliai selyemszövetet imitáló dekorral
| Leltári szám: | 20916 |
|---|---|
| Gyár / műhely: | Zsolnay-gyár (Pécs) |
| Készítés ideje: |
1895
1916 KÖRÜL
|
| Készítés helye: | Pécs |
| Jelzés: | alján masszába nyomva: 4262 (újragyártott formaszám); halványpiros, kerek, plasztikus, pecsétszerű gyári jegy |
|---|---|
| Anyag: | keménycserép |
| Technika: | öntött; színes eosinmázakkal festett |
| Méretek: |
magasság: 35 cm
szájátmérő: 7 cm
talpátmérő: 9 cm
|
Az eosinfestésű darabokhoz illő, sima felületű vázán halvány pasztellszínekkel, szelíden elmosódó rajzolattal jelenik meg a millennium idején tervezett, az akkori kivitelezésben kidomborodó email festéssel, színpompásan fénylő eosinmázakkal ékeskedő díszítmény.
A szelíd nosztalgiát a felújítás ténye, időpontja maga magyarázza. Több millenniumi tervet is felújítanak az 1910-es években, jellemzően a perzsa és a bizáncias kora középkori motívumokkal ékeskedőeket - talán a hozzájuk fűzött egykori (újraéledő?) történelmi képzetek miatt is.
E váza felületén a virágos fa két oldalán ágaskodó állatfigurák, az elágazó lombok között megbúvó madarak a mesébe illő múlthoz tartoznak immár. Huszka József sem vált ki lelkes vagy éles aktuális kritikát az asszír istenfát, a bizánci hármaslevelet, a 6. vagy 10. századi szicíliai selyemszöveteket, az Árpád-kori sírlelete ket a székely kapukkal és a szűrmintákkal összehasonlító gondolataiért, vagy azzal az állításával, amellyel az Istenfa című művét zárta: "A magyar ornamentika istenfa alakjait magukkal hozták őseink, s azok ezer éven át használatban voltak, s ma is élnek". (Huszka József: Istenfa. Budapest, 1908, 68.)
A dekor egy 14. századi dél-itáliai selyemszövet mustráját imitálja, melyet Friedrich Fischbach Ornamente der Gewebe (Hanau 1874) című mintakönyve közöl (85/D kép - lásd itt).
Irodalom
- Szerk.: Mikó Árpád, Sinkó Katalin: Történelem - kép. Múlt és művészet kapcsolata Magyarországon. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2000. - Nr. XV.13. (Csenkey Éva)
