Báli jelvény - ún. cotillon
| Leltári szám: | 96.128.1-7 |
|---|---|
| Készítés ideje: |
19. SZÁZAD 3. HARMADA
|
| Anyag: | kartonpapír |
|---|---|
| Technika: | applikált; kromolitográfiai eljárás; prégelt; stancolt |
| Méretek: |
magasság (1.): 6,5 cm
szélesség (1.): 5,3 cm
magasság (2.): 5,2 cm
szélesség (2): 4,5 cm
magasság (3.): 7,7 cm
szélesség (3.): 7,7 cm
magasság (4.): 10,8 cm
szélesség (4.): 7,5 cm
magasság (5.): 5,8 cm
szélesség (5.): 4,5 cm
magasság (6.): 8,3 cm
szélesség (6.): 5,8 cm
magasság (7.): 6,5 cm
szélesség (7.): 6 cm
|
Elfeledett kultúrtörténeti érdekesség, báli emlék a cotillon. Mint táncnak az eredete a 18. századra nyúlik vissza, igazi, változatos társastánccá azonban a 19. században vált, és báli ajándékkal kapcsolódott össze az 1860 és 1914 közötti időszakban. Az egész ünnepélyes ceremóniának meghatározott forgatókönyve volt, rendjét a korabeli társastánckönyvek is részletezték. Tágas körben helyezkedtek el a párok s az elsők táncát követve egymás után ugyanazokat az elemeket, lépéseket lejtették, majd megajándékozták egymást: az urak átnyújtottak a hölgyeknek egy-egy bokrétát, a hölgyek pedig lovagjuk mellére tűzték a cotillon-rendeket, e változatos formájú, részint az igazi rendjeleket idéző kollázs-szerű kompozíciókat. E különleges applikációkhoz különféle anyagokat használtak fel: dombornyomású színes papírt, tüllt éppúgy mint ásványi eredetű csillámokat, üveg- vagy viaszgyöngyöcskéket, művirágocskákat stb.
Irodalom
- szerző: Horváth Hilda: Iparművészeti kincsek Magyarországon. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2000. - Nr. 53.
- Horváth Hilda: Bálrendezői jelvények a századfordulón. Magyar Iparművészet, 1999/2. 1999. - 30.
