Terv - kézitükör hátlapja

A hiúság bocsánatos bűnének illusztrációja lehetne Nagy Sándor rajza: egy élő, virágzó ágat díszül választva üde parasztlány illegeti magát a tükörben, hajfonatai a növény indáival összefonódva alkotják a kézitükör hátlapjának és nyelének dekoratív keretét, hangsúlyozva a kecses formát. A terv készülésének ideje nehezen állapítható meg, annak ellenére, hogy az 1900-as évtől kezdve 1905-ig a Magyar Iparművészet lapjain Nagy Sándor sokszor szerepelt bőrmunkáinak illusztrációival. A tárgyakat korábban Fischhof Jenő, később Belmonte Leó - a művész társa és barátja a párizsi Julian Akadémián - kivitelezte. A témaválasztás, az idilli népi életkép ezekben az években Nagy Sándor művein igen gyakori, így nem segít a dátum pontosításában. A rajz vonalainak hajlékonysága a párizsi évek közvetlen hatását mutatja, s a művész jelzése - még felesége, Kriesch Laura L betűje nélkül - is a század első két évére utal.