Dombormű - Mária Magdolna

Az ovális falapra helyezett magasdombormű Mária Magdolna mellképe. Arcát felemeli, messzeségbe tekintő szemeiből patakzik a könny, szája nyitva. Kezét melléhez szorítja. Párdarabja Szent Sebestyént ábrázolja (ltsz.: 4123).

A Magdolna-ábrázolás kompozíciós előképének az a Guido Reni-festmény tekintendő, amelynek egyik variánsát a versailles-i Musée Nationale őrzi (ld. itt).

Az elementárisan hatásos, plasztikailag rendkívül igényes megformálás mellett figyelmet érdemel az alakok meglehetősen szokatlan "párosítása". Szent Sebestyén ugyanis többnyire az úgynevezett "segítő szentek" együttesében, míg Mária Magdolna elsősorban a vétkeiket megvalló, megtért bűnösök "társaságában" szokott megjelenni a barokk művészet különböző műfajaiban. Ezúttal viszont egy másfajta "megfontolás", egy tágan értelmezett sorsközösség teremt közöttük sajátos – inkább érezhető, semmint verbálisan kifejthető – lelki kapcsolatot. Életének sorsfordító pillanata – bűneinek megvallása és buzgó fogadalomtétele – Mária Magdolna számára a megtisztulást, az örök üdvösség ígéretét jelenti azt a mennyei örök világosságot, amely – mártírhalála, földi életpályájának lezárulása révén – immár feltárul az agonizáló Szent Sebestyén távolba révedő szemei előtt.

A két dombormű Jankovich Miklós gyűjteményéből származik, korábbi provenienciájuk nem ismert.