Enteriőrfotó - Károlyi Alajos palotája (Bp., Esterházy u., ma Pollack M. tér), bálterem

A Nemzeti Múzeum mögött álló neoreneszánsz Károlyi-palota a Mágocson birtokos Károlyi Alajos (1825–1889) számára épült 1863-65 között, Ybl Miklós tervei szerint. Mivel a gróf 1866-tól hosszú időn át nagykövetként szolgált Berlinben és Londonban, a palota reprezentatív – fogadószalonból, tükörfolyosóból és táncteremből álló – emeleti teremsorának belső dekorációja csak az építtető halála után, 1894-ben készült el sor, a gróf özvegye, Erdődy Franciska (1842–1927) és fia, Károlyi Lajos (1872–1965) megbízásából. A belsőépítészeti terveket a korábban Angliában működő Behr Lajos (1850 k.–1934) műépítész készítette el, a 19. század végén divatos neorokokó stílusban. A palota 1945-ben kiégett, a reprezentatív teremsor belső dekorációja elpusztult. (Egy korabeli beszámoló szerint 1866-ban Heinrich Ede /1819–1885/ mitológiai tárgyú freskókat festett a palotában.)

Károlyi Alajos és felesége a dualizmus korának jelentős műpártolói voltak. A gróf a Magyar Iparművészeti Társulat egyik alapító tagja volt, 1876-ban az árvízkárosultak megsegítésére rendezett műipari kiállításnak adott helyet palotájában. A Magyar Iparművészet című folyóiratban 1898-ban megjelent tudósítás szerint férje halála után Károlyi Alajosné jelentős műgyűjteményt hozott haza a berlini és londoni nagykövetségi rezidenciákból, melyeket az Esterházy utcai palotában helyezett el. A grófnő tagja volt a Műbarátok Körének, s támogatta a Radisics Jenő által szerkesztett, 1896-ban megjelent Magyar műkincsek című díszalbum kiadását is (ld. Vasárnapi Ujság, 1899, 34. aug. 20., p. 563.).