Fedeles kupa - Ámort ábrázoló emblémákkal

A talpon és a fedélen körülfutó domború sávban trébelt virágszálak. A kupa palástján csokorba kötött nagy trébelt virágok között három ovális medalion vésett jelenetekkel, amelyeket a medalion keretében francia, illetve olasz nyelvű mottó és ahhoz kapcsolódó latin disztichon kísér.

1. Ámor fújtatóval szítja a tüzet egy vizesedény alatt a felirat: Au dedans je me consume (Bensőmben emésztem magam) - Extra velut clausis ferüor consumit in ollis / Et mea consumit viscera caecus amor (Kintről mint a csukott fazekat forralja a tűzláng / így forralja szivem nékem is a vak szerelem).

2. Ámor égő fáklyát olt el a felirat: Qui me nourist, m'estaind (Aki éltet, az oltja ki éltem) - Ut qua nutritur pinguedine taeda liquescit / Qua vivo et nutrior quam pereo hac pereo (Tápláló olajától mint szétolvad a fáklya / Úgy ami éltetne, olvaszt engemet is).

3. Ámor mellett egy fa ágán nyitott ajtajú kalitka, benne madarak a felirat: Perch'io stesso mi strinsi (Mert magamat gyötröm) - Servitii causam praestat sibi avara volueris [sic!] / Nec culpa hic culpe nec sua poena deest (Rabságára okot maga ad nagy kapzsin a szárnyas / Itt se hiányzik a bűn, s bűnhöz a bűnhődés. - Détshy Mihály ford.).

A kupa fedelén öntött díszítmény: virágos ágon csókolódzó galambpár. A fedél billentője kétágú, a kupa fülének tövénél pajzsos dísz.

Az ábrázolások forrása Daniel Heinsius (Theocritus a Ganda álnéven) 1601-ben Leidenben kiadott Quaeris quid sit Amor címmel emblémakönyve, amelynek metszetei Jacobus II de Gheyn nevéhez kapcsolhatók (ld. itt).

A kupa medalionjai a fenti leírás sorrendjében a 2., 5., és 21. számú embléma után készültek.