Padlóváza

Ennek a jellegzetesen szecessziós vonalú, kecses padlóvázának a magyar készítőjéről, Rapoport Jakabról igen keveset tudunk. Születési és halálozási évszáma sem ismert. A többféle névalakkal említett ötvösművész az 1898. évi karácsonyi kiállításon tűnt fel különféle technikájú (rekesz-, festett-, illetve az általa kikísérletezett ún. „felhős”) zománcmunkáival. Ötvösmű-terveket is készített, de elsősorban zománcművek kivitelezőjeként aratott sikereket. Az 1900. évi párizsi világkiállításon Nagy Sándor, Háry Gyula, Faragó Ödön tervei szerint készült alkotásokkal, pl. limoges-i modorú portrékkal szerepelt. Nemzetközi hírnevét különleges, egyedi technikájának, a jellegzetes, márványos hatású felhős zománcnak köszönhette, mellyel nagy, domború felületeket is képes volt beborítani.

A bécsi szecesszionisták 1900. évi kiállításán a párizsi „La Maison Moderne” – az új stílusú iparművészet egyik fontos centruma – kiállítói közt említik a nevét. Az Iparművészeti Múzeum padlóvázájához Georges de Feure (1868-1943) tervezte a foglalatot. A párizsi iparművész, tervező, grafikus (eredeti nevén Georges Joseph van Sluijters) a korszak egyik kiemelkedő, sokat foglalkoztatott, nagyhatású művésze volt, Siegfried Bing (1838-1905) 1895-ben „La Maison de l’Art Nouveau” néven megnyitott párizsi galériájának köréhez tartozott. (A név a modern szecessziós stílus szinonimájává vált.)
A padlóváza Rapoport több száz készítményével együtt aranyérmet nyert 1902-ben a torinói iparművészeti kiállításon. A műtárgy Ráth György, az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója egykori, Városligeti fasori villájának berendezési darabjaként az előcsarnokban állt.