Gyertyatartó - puttófigurával

Kerek, gyöngysorral díszített, ívesen kiképzett talpon áll a zömök gyermekfigura. (A színtelen máz látni engedi a cserép fehérségét.) Szőke fürtös fejét mélyen oldalra hajtva, pufók lábait terpesztve, erőlködve öleli magához a nagy halom virágot. A zöld indás levelek között sárga és fehér virágfejek virítanak, kék harangvirágok csüngenek. Ez utóbbiak közepében alakították ki a gyertyatartó üregét, a kerek cseppfogó tálcát kék mázzal díszítették. Ugyanez a figura, a modell másik variációjában a virághalom felett nem gyertyatartót, hanem félköríves tálat tart. Elisabeth Frottier mindkét variációt bemutatja Michael Powolnyról írt monográfiájában (Wien, Köln 1990, 218. p. WV. 40. és 4l.). A krinolinos biedermeier hölgyek és az aktfigurák mellett Powolny legkedvesebb és legismertebb figurái a puttók. A negédes, sejtelmes 19. század végi, neorokokó angyalkák helyett a barokk formákat idézi fel. A tömör, tektonikus gyermektestek mozgása kimerevített, a fehér testek és a színes, gyakran aranyozott virágok, gyümölcsök kontrasztja hangsúlyozott. Stilizált, elegáns játékot adnak elő Powolny dekoratív puttói, az Art Nouveau és az Art Deco közötti közjáték „főszereplői”.