Hímzés részlete

Meggyszínű selyem láncbársony alapon, aranyozott ezüst skófiummal, alátöltött domború bouillonhímzés, felülete egykor igazgyönggyel díszített.

A hímzéseket alapanyaguk szerint két csoportba, a könnyű- és nehézhímzések csoportjába sorolhatjuk. Míg az előbbiek vászon, vagy vékony selyemszövetre készültek,s főként nők készítették, addig az utóbbiak alapanyaga a vászonnál vastagabb bársony, posztó vagy bőr volt, amelyek hímzését a férfi hímvarrók végezték. A nehézhímzéseken a 17. században lett divatos a dús fémfonalas díszítés, ahol a domború hímzés mellett sűrűn alkalmazták a spirálisan feltekert fémsodronyt, a bouillont.

Az Iparművészeti Múzeum apró hímzéstöredéke jól illusztrálja e stílust, melynek reneszánsz korsóból kihajló, szimmetrikus virágtöves mintájából csak a hímzés korára következtethetünk, eredeti formájára és a hímzés funkciójára nem. Összehasonlítva azonban Bajor I. Miksa Münchenben, 1620-1630 körül készült vadásztarsolyával (München, Bayerisches Nationalmuseum - ld. itt), közelebbi képet kapunk e hímzéstípus felhasználásáról.