Hímzés
| Leltári szám: | 13974 |
|---|---|
| Alkotó: | |
| Gyár / műhely: | Budapesti Állami Nőipariskola |
| Készítés ideje: |
1897
|
| Készítés helye: | Budapest |
| Anyag: | atlaszszövet; selyemfonal |
|---|---|
| Technika: | hímzett |
| Méretek: |
hosszúság: 51 cm
szélesség: 43 cm
|
A hímzés Lobmeyer Eugénia, a Budapesti Állami Nőipariskola növendékének munkája.
A régi magyar úrihímzések stílusát, motívumait felújítani szándékozó hímzés valójában nem a 17. századi hímzések, hanem a korabeli oklevelek sarokdíszítményeit követi. A gránátalma, tulipán, szekfű, jácint a hódoltságkori magyar díszítőművészet jellegzetes motívumai, indára fűzött folyómintába rendezésük, s különösen a sarokdíszítés megoldása azonban a régi hímzéseken ilyen formában nem fordul elő. Ugyancsak festett mintaképre utal a hímzés finom színátmeneteket eredményező árnyalása.
A Budapesti Állami Nőipariskolát 1894-ben vette át a Kereskedelmi Minisztérium, az azt addig működtető nőiparegylettől. Az oktatott szakmák közül a hímzésoktatás két éves volt, s mint ez a példa is bizonyítja, rendkívül magas technikai színvonal jellemezte.
Irodalom
- a kiállítást rendezte: Batári Ferenc, Vadászi Erzsébet: Historizmus és eklektika. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1992. - Nr. 150. (László Emőke)
- Lyka Károly: A magyar iparművészet karácsonya. Magyar Iparművészet, 1. (1898) 6-7. szám. 1898. - p. 160. (képpel)
