Enteriőrfotó - az Iparművészeti Múzeum nagycsarnoka a II. világháborút követően

Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei csekély veszteségekkel átvészelték a második világháborút, az épület azonban súlyos károkat szenvedett. Minderről így számolt be Hlatky Mária a Magyar Művészet című folyóirat 1948. évi számában:

Az Iparművészeti Múzeum az elmúlt fél évszázad alatt, mióta a Pártos Gusztáv (sic!) és Lechner Ödön által tervezett Üllői úti palota otthonává vált, mindig szerves alkotója volt a főváros kulturális életének. Az ostrom alatt az épület súlyosan megrongálódott. A főkapu fölött emelkedő kupola, a tetőzet és az egyes belövések okozta károkat a V.K.M. támogatása segítségével már sikerült kijavítani, de az épület centrumát alkotó – Magyarország legnagyobb méretű – körfolyosós üvegcsarnoka még ma is fedetlen. A legutolsó három év alatt a téli fagyok, havazások s esőzések tovább rongálták a csarnokot, a stukkatúrák a nedvességtől leváltak, s a cementpadlón összegyűlő hó és víz megrepesztette a padozatot, leszivárgott a pincébe is. Az üvegcsarnok helyreállítását és befedését a Tervhivatal a folyó év tervelőirányzatába vette fel, s így remélhető, hogy a jövő tél már nem fog további károkat okoznia Múzeum reprezentatív kiállító helyiségében. Az intézet egyéb helyiségeinek helyreállítási munkái eddig serényen haladtak előre s a kisebb kiállítási termek, raktárak és alagsorok üvegezése már befejezést nyert.

A Múzeum gazdag és változatos, mintegy 20,500 darabból álló gyűjteménye majdnem hiánytalanul megmaradt, mivel az intézet előrelátó tisztviselői és altisztjei idejekorán gondoskodtak a gyűjtemény értékeinek biztonságba helyezéséről. Érintetlenül megmaradtak a különböző korokból származó gazdag ékszergyűjtemények, az augsburgi, nürnbergi, francia, lomoges-i és egyéb ötvöstárgyak, a bronz- és kovácsoltvas, a gazdag magyar, francia, angol és olasz bútor-, a textil-, a szőnyeg-, brokát-, csipke-, kerámia-, porcelán stb. gyűjtemények.