Kanapé

A kanapé nyolc – hajlított, kagyló- és virágdíszes – patás lábát rokon díszű kávák kapcsolják. Karfája és támlakerete ívelt vonalú, ugyancsak leveles, kagylós, virágos faragású. Kárpitozott ülőlapja az oldal- és háttámlával egybeépített.

A kanapét – amely a leltárkönyvi bejegyzés szerint a Nantes melletti Haute-Goulaine-i kastélyból származik – Radisics Jenő 1893-ban Sené mesternek tulajdonította az ülőlap alatti mellső káva bekarcolt, elmosódó, 7–8 mm-es SENE jelzése alapján. Ez a nem autentikus szignó azonban a neves párizsi asztalos család egyik tagjának SENE jegyével sem azonosítható. A dinasztiát alapító Jean Sené (1695 k. - 1746 után) bútorait csak működésének utolsó szakaszában jelezte, amikortól a jelzés kötelezővé vált (1743). Ettől kezdve munkáit, hogy a tőle különköltöző, 1743-ban mesterré vált fiától, Claude Sené (1724-1792) munkáitól megkülönböztesse, SENE LE PERE jelzéssel látta el, amennyiben jelezte tárgyait.

A kanapé típusa Radisicsot idézve: A hát magasságáig felnyúló kartámaszok, még a XVII. század ízlését vallják, míg a vonalak általános menete már a XVIII. században kedvelt formákat tükrözi vissza. A brossírozott selyemkárpit egyik legszebb lyoni selyemszövetünk a "hullámvonalas stílusú" selyemszövetek csoportjából, amelynek átlós hullámain még érződik a csipkeminták hatása (1695–1735). Egészét tekintve e tárgy az érettbe hajló korai rokokó jeles alkotása, akár az idős Sené mester munkája is lehetne.

A kanapét E. Laurent Perdreau párizsi műkereskedőtől vásárolta az Iparművészeti Múzeum.