Kehely

Talpa kerek, pereme profilozott, melynek homorú szakaszán gyöngysor, domború részén tojásléc fut körbe. A talp kúposan emelkedő köpenyét akantuszlevelekből és szalagokból komponált késő reneszánsz díszítés borítja, amely a nóduszon is megjelenik. Két profilozott szárgyűrű között olajbogyó formájú nódusz helyezkedik el, – „nodo a oliva”, ahogy az olasz szakirodalomban nevezik –, a kuppa harangforma, belül aranyozott. A kuppa külső peremén háromféle jegy látható (közülük a monogramos mesterjegy kétszer is szerepel), amelyek nehezen olvashatók. A talp belső oldalán ugyancsak három jegy vehető ki: négykaréjos mezőben GB monogram, a karéjok széle felé hatágú csillagokkal; a kerek mezőben szárnyas oroszlánfej, amely egyértelműen Velence városjegye (Rosenberg 7485); a harmadik jegy, amely valószínűleg a finomságot jelzi, egyelőre nem értelmezhető.

Ez a típusú kehelyforma a Velencei Köztársaság területén nagyon elterjedtnek számított a 16. század második felétől kezdve egészen a 19. századig, amiről a területén fekvő egyházmegyék emlékanyaga is tanúskodik (vö. az olasz egyházi kulturális örökség adatbázisával: https://beweb.chiesacattolica.it/benistorici/ ).

A tárgy ajándékként került az Iparművészeti Múzeumba 1964-ben.

Terdik Szilveszter