Keszkenő
| Leltári szám: | 9230 |
|---|---|
| Készítés ideje: |
18. SZÁZAD KÖZEPE
|
| Készítés helye: | Magyarország |
| Anyag: | aranyozott ezüstfonal; vászon |
|---|---|
| Technika: | aranyozott ezüstfonallal hímzett; kétoldalas, mintázott laposöltés; kétoldalas, ún. török lapos öltés; selyemfonallal hímzett |
| Méretek: |
magasság: 77 cm
szélesség: 78,5 cm
|
A keszkenő sarkaiban csigavonalban hajló inda, közepén nagy, kinyílt gránátalma. Az indán kis csokrok hajlanak át, végükön zárt gránátalmák és leveles kis ágak. A török eredetű motívum stilizált, dekoratív díszítőelemekkel (pöttyözés) hímzett változata. Palotay Gertrud a vaskos foermákban, a minta zsúfoltságában az "elnépiesedés" kezdetét látja. A keszkenő legközelebbi rokonát a belényesi (Bihar megye) református egyház 1766-ból származó keszkenőjében fedezte fel, és ehhez köti e folyamat kezdetét.
Irodalom
- László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 200.
- Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 414.
- Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. I. (Reprint). Helikon Kiadó, Budapest, 1986. - 135. kép
- Historic Hungarian Costume From Budapest. Whitworth Art Gallery (Manchester), Manchester, 1979. - Nr. 11.
- Palotay Gertrud: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. Magyar Történeti Múzeum, Budapest, 1940. - 43, 50, 56, 58.
