Kiállításfotó - indiai kiállítás az Iparművészeti Múzeum Sugár (ma Andrássy) úti épületében 1885-ben

Az 1872-ben megalakult Iparművészeti Múzeum gyűjteményét 1877-ig a Nemzeti Múzeumban őrizték, ahol az iparművészeti kiállítás az előcsarnokban kapott helyet.

1877-ben épült fel – Láng Adolf tervei szerint – a Képzőművészeti Társulat Műcsarnoka a Sugár úton (ma Andrássy út 69., Magyar Képzőművészeti Egyetem), ahol évi 6000 Ft bérleti díj fejében az Iparművészeti Múzeum is elhelyezhette gyűjteményét. Az új helyszínen a múzeumőri címet viselő Pulszky Károly és titkára, Schickedanz Albert műépítész újjárendezte a múzeum állandó kiállítását, amely az épület mélyföldszíntjén és a félemeleten összesen hét termet foglalt el.

A rendelkezésre álló tér szűkössége komoly nehézségeket okozott folyamatosan gyarapodó gyűjtemény bemutatása szempontjából, ami miatt Radisics Jenő is szabadkozni kényszerült a múzeum 1885-ben megjelent Képes kalauzának bevezetőjében: A figyelmes szemlélőnek okvetlen fel fog tűnni, hogy az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum helyisége éppen nem célszerű és hogy a gyűjtemény szakszerű felállítása, szigorú rendszerrel keresztül vihető nem volt. A rendezés és a felállítás tehát, lépten-nyomon akadályokkal lévén kénytelen megküzdeni, a tárgyaknak csak nagyjában, anyagok szerint való csoportosítását, a megtekintés és a tanulmányozás megkönnyítését akarta elérni.

A Kalauz tartalomjegyzéke szerint a kiállítás az alábbi beosztást követte:

I–II. terem: Fémipar. Öntött és kovácsolt vas, fémmel berakott munkák. Kelet-ázsiai és renaissance bronzöntvények. Zománcolt ötvösmunkák és ékszerek, galvanoplasztikai másolatok. Érmek és apróbb domborművek, könyvkapcsok, sarkok, gombok és ó-egyiptomi istenségek.
III. terem: Chinai, japán, indus és perzsa lakk-munkák. Japáni ruhák, chinai és japán szövetek.
IV. terem: Fújott és csiszolt üvegek, mozaik. Csipkék, gyékény- és szalma-fonások. Könyvkötések, misemondó ruhák, keleti szövetek.
V. terem: Külföldi agyagművesség. Antik edények. Majolika, faience és kőedény. Chinai, japáni és európai porczellán. Szövetek.
VI. terem: Magyar agyagipar. Kályhafiókok, ónmázas edények, faience-ok a holicsi, tatai és egyéb gyárakból kőedény
VII. terem: Bútorok, fafaragványok, belső s a szobrászat körébe tartozó díszítések, csont, kő, fa és stukkóból

1885-ben indiai iparművészeti tárgyakat felvonultató kiállítást rendeztek Stockinger Ferenc (1848–1906) Bombay-i konzul gyűjteményéből.

A tárlatról a Vasárnapi Ujság 1885. augusztus 23-i száma is tudósított: Az indiai kiál&shy lítás, mely e múzeumban nyitva áll, naponként sok látogatót vonz oda. A keleti drágaságok, ékszerek, szőnyegek s tarka edények változatos csoportja meg is érdemli, hogy mennél többen nézzék.