Kiállításfotó - ruhásszekrény (hálószoba berendezésének része) az Iparművészeti Társulat 1900. évi karácsonyi kiállításán

Az Angliából kiinduló Arts &Crafts mozgalom – melyet a szecesszió szellemi előfutárának tekinthetünk – alapvető törekvése volt, hogy mindenki számára elérhető, de művészi színvonalú használati tárgyak készüljenek. Az elv nem valósult meg – a kézműves termékek túlságosan drágák voltak –, azonban a szecesszió művészei is tettek lépéseket olcsó, mégis esztétikus lakberendezési tárgyak készítéséért. Ennek egyik hazai kezdeményezője az 1885-ben alapított Iparművészeti Társulat volt, amikor olcsó, sorozatban is előállítható bútorok tervezésére írt ki pályázatokat.

Az 1901-ben meghirdetett egyik pályázat – "terveztessék egy polgári hálószoba bútorzata" – I. díjának nyertese ifj. Bodon Károly lett, aki apja asztalos-üzemében kezdte bútortervező pályáját. Az egyszerű formájú tárgyak szerény díszítése (vésett virágok sora, apró, faragott gombok) és a bútorok anyaga (tölgyfa) miatt a berendezés olcsónak számított, és lehetővé tette a kisüzemi sorozatgyártást is – a pályázati ki írás három hónap alatt tíz berendezés megvalósítását tűzte ki célul.

A ruhásszekrény és párdarabja mellett két ágyból, két éjjeliszekrényből, falitükörből és mosdószekrényből, valamint pipereasztalból álló együttes korabeli ára 600 korona volt, tehát nem minősült drágának. Ennek ellenére a munkásosztály és a kispolgárság körében nem vált igazán elterjedtté a szecesszió, azt a közép- és nagypolgárság stílusának tekinthetjük.

A pályázatra készült berendezést először az 1901- es szegedi iparművészeti kiállításon, majd a Társulat az évi karácsonyi kiállításán mutatták be. Ezt követően Róth Miksa – a korszak legjelentősebb üvegművésze – birtokába került.

A szekrény ma a Róth Miksa Emlékház gyűjteményében található.