Kisplasztika - Bólintó II.

A Bólintó II. című plasztika Fusz György keramikus, szobrászművész 1981-es, a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma MOME) Gorka-díjjal jutalmazott diplomamunkájának folytatása, a Deformáció című sorozat egyik darabja. E sorozatban az alkotó valós személyekről vett gipszmintákat, majd ezeket présformává alakította át, a formába préseléssel és/vagy öntéssel létrehozott büsztöket azután kézzel mintázta, pontosabban metszette, roncsolta, megsebesítette, deformálta. Fusz György hazánkban az elsők között foglalkozott a posztmodern irányzat alá sorolt dekonstrukcióval, amelynek tárgyiasult példái elsősorban ez építészetben ismertek. A dekonstrukció mint szobrászi eszköz, illetve az egy az egyes méretű büszt roncsolása, az ember sérülékenységét, valamint a rendszerváltás előtti időszak nyugtalan és vészterhes hangulatát hordozza magában, melyet a Bólintó alakja mégis szinte sztoikus nyugalommal tűr, és fogad el.

A művész a tárgyak átadásakor mesélte el, hogy a Bólintó II. című plasztika modellje –, akiről a gipszmintát vette – főiskolai évfolyamtársa, az 1976-tól ipari formatervezőnek, majd 1977-től ötvösnek tanuló Bíró Tamás volt. Bíró Tamás négy évvel a büszt elkészülte után, 1985-ben tragikus búvárbalesetben vesztette életét a Hévízi tó kráterének feltárásakor. A pontos, élethű vonásait megőrző alkotás, így nem pusztán egy zaklatott kor lenyomataként, hanem a halotti maszkok ősi tárgytípusaként is értelmezhető.

A Burok 8. című alkotásban (ltsz. 2017.31.1.) teljesen az ellenkezőjére fordul a művészi szándék. Itt a cél már nem a formák, az emberi formák destrukciója, hanem azok felépítése, beburkolása és védelme. A Burok című sorozatát 2012-ben kezdte el Fusz György, benne törékeny testrészek, de életnagyságú emberi alakok erős és robosztus „védőburkai” is megtalálhatóak.

Fusz György alkotásairól bővebben itt.