Kisplasztika - Iaszón harca a sárkánnyal

A bronzművesség páratlan fellendülése idején - a 15. századi monumentális lovasszobrok készítésével egyidőben - a műfaj egy jellegzets új válfaja alakul ki Itáliában. A bronzöntő műhelyekből mind nagyobb számban kikerülő, kisméretű, egy vagy kétalakos művek a humanisták dolgozószobáit, később a városi patríciusok és főurak palotáit díszítették. Antik szobrok másolatait, jeles személyek portréit, zsánerfigurákat és a mitológia egy-egy ismert alakját találjuk köztük leggyakrabban. Az utóbbiak többnyire dicső tetteket végrehajtó hősöként jelennek meg a barokk korban, amelynek művészetben az ún. heroikus témák különösen kedveltek voltak.

Viaszvesztéses eljárással öntött tárgyunk is az effajta ábrázolások közé tartozik: az aranygyapjút megszerző Iaszónt ábrázolja amint a pajzsával álcázott edényből bódító italt önt a sárkányra. Történetét más antik szerzők mellett Ovidius is feldolgozta Átváltozások című művében. Iaszón históriájának ez az epizódja a leleményesség, az ész diadalát példázza a gonosz hatalmak felett a jelenet ezt a tipikusan barokk-kori értelmezést tükrözi.