Lepedő- vagy terítőszél
| Leltári szám: | 17635.a-b |
|---|---|
| Készítés ideje: |
17. SZÁZAD 1. FELE
|
| Készítés helye: | Felső-Magyarország |
| Anyag: | aranyozott ezüstfonal; selyemfonal; vászon |
|---|---|
| Technika: | mintásan letűzött fémfonalas hímzés; perzsa öltés |
| Méretek: |
hosszúság: 31 cm
szélesség: 51,5 cm
hosszúság: 30 cm
szélesség: 144,5 cm
|
A gótizáló rajzú díszítmény elrendezése a nyugat-európai hímzések folyómintáit követi, a kompozíció szimmetrikus. Félkörívű, kapcsolódó indák közepén egy-egy rozetta, mellőle sarlós akantuszlevél hajt ki. Az indák találkozásánál háromféle gránátalma váltakozik gránátalmás ágakkal vagy csipkeszélű levelekkel körülvéve. A két szélső motívum csak selyemmel hímzett, jelezve a hímzés befejezését. A cifrázás nélküli, szépvonalú rajz, a tömör, egyformán hímzett felületek a korai magyar úrihímzések jellemzői, egyaránt hivatásos tervezőt és varrót sejtetnek.
Irodalom
- László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 58.
- Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 397.
- Csermelyi Sándor: Magyar hímzések kiállításának leíró lajstroma. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1918. - Nr. 168.
