Lepedőszél - úrihímzéssel
| Leltári szám: | 20155 |
|---|---|
| Készítés ideje: |
18. SZÁZAD 2. FELE
|
| Készítés helye: | Felső-Magyarország |
| Anyag: | ezüstszínű fémfonal; lencérna; lenvászon; sodratlan selyemfonal |
|---|---|
| Technika: | laposöltéssel hímzett; vert csipkeszegély |
| Méretek: |
hosszúság: 163 cm
szélesség: 50 cm
|
Vászon, zöld és sárga selyem- és ezüstfonallal hímzett, öltése: száröltés, egyoldalas lapos öltés, perzsaöltés, keresztszem. Alsó szélén vert csipke az alap fonott pikós pálca, a minta vászovetéses, anyaga fehér len-, és zöld selyemfonal.
Jellegzetes barokk hímzés. Rajzában a reneszánsz szimmetria helyett a szeszélyesen kanyargó indákon levelek hajlanak át, kacsok, kisebb virágok nőnek ki belőlük, a nagy akantuszvirágok, gránátalmák, szegfűk formája is naturálisabbá válik. A hímzéssel ellentétben a szegélyt díszítő vert csipke a hagyományos, stilizált mintát őrzi. Ez utóbbi minták még sokáig éltek a felvidéki csipkéken, s a 19.században a népi csipkék is ezekből merítettek.
Irodalom
- László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 227.
- Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - textil 24.
- Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. SZ/36/b.
- Szerk.: Voit Pál, László Emőke: Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - p. 319., 14. kép
