Mellboglár - ún. kösöntyű

A nagyméretű mell-ékszer rézsútosan kiemelkedő zománcos gyűrűje aranyozott középmezőt, benne ékkövek­kel díszített rozettát övez. A vastag csavart dróttal határolt alsó sáv sodronyzománcos lemezdíszét aranyozott oroszlánfejes csavarok rögzítik. A középmezőt nyolc áttört, kerek, boglár­ szerű domborulat tagolja, melyek közeit gyöngyszemeket utánzó fényes ezüst gömböcskék díszítik. Külön elemként szerelten kapcsolódik a türkizekkel és almandinokkal foglalt levéldíszes rozetta.

Erdély szászok lakta déli területein a női viselet elmarad­ hatatlan kiegészítői voltak az efféle nagyméretű kerek mel­l-ékszerek. Az archaikus ékszertípus a középkori paláscsatok méretét, formáját idézi, akárcsak az ötvös technikai megol­ dások – különösen a sodronyzománc – alkalmazása, melyek a gótikus ötvösség örökségének továbbélését mutatják. Az erdélyi szászok által Heftelnek nevezett tárgytípust a modern múzeumi terminológia következetesen mellboglárként említi. Ezzel szemben Apor Péter 1736-ban írott Metamorphosis Transylvaniae című művének A régi Erdélynek köntösiről szóló fejezetében ez olvas­ ható: "A szásznék az mellyeken mind olyan medályformát hordoztanak, az kit kesentyűnek [=kösöntyű] hittak, az városi úr szásznéknak aranyból, drágakövekből való volt, az közön­ séges, kivált falusi szásznéknak kinek ezüstből, kinek ónból, kinek pléhből, de mindeniknek volt csinált kövek vagy csi­nált üvegek voltának benne."