Miseruha

Szövete damaszt, brossírozott (gros de tours), anyaga lazacszínű sodratlan selyem. Brossirozó vetűléke kék sodratlan selyemfonal, és az ún. frizéfonal, amely ondé bélfonalra S irányban sodort aranyozott ezüstszalag. Díszítése aranyozott ezüstfonallal szőtt paszománt.

A 17. század végén megjelenő távol-keleti áruk hatása a francia selyemszövetek egy csoportján különös, addig nem látott motívumkinccsel jelentkezett, melyet "bizarr stílusként" ismerünk. Az 1700 és 1714 között készült ilyen selymekre a bonyolult és gazdag szövésmód, az egzotikus növényekből, vitorlára, sárkányszárnyra és más fantasztikus formákra emlékeztető motívumkincs aszimmetrikus elrendezése és a hatalmas raport jellemző. E szövetcsoport eredete sokáig kérdéses volt. Korábban spanyol illetve indiai munkáknak vélték, míg elő nem bukkant egy angol születésű, de francia hugenotta textiltervező, James Leman (1688-1745) "bizarr" stílusú szövettervekkel teli mintakönyve, mely e szövetek francia eredetét bizonyította. A selyemszövés tudományát, a Franciaországból elmenekült hugenották a környező országokban letelepedve magukkal vitték, s vele együtt e különös stílusú terveket is divatossá tették a 18. sz. első feléig.