Násfa - eljegyzési nyakék fragmentuma

Az impozáns násfa nyakék függeléke lehetett egykoron. Az erősen hiányos ékszer lefelé szélesedő, kartus alakú, áttört alaplapját egymást metsző mattírozott indák szimmetrikus mintázata uralja. Ezt fehér, fekete, sötétkék, sötét- és világoszöld zománcú stilizált növényi mustra tölti ki, s fonja át kontrasztban a vésett lemezrészekkel. Az utóbbiakon elhelyezett négyzetes lyukak a szerelt díszítmények befogadására szolgálnak. A homorúan alapon felül magányos zárt foglalatú, tizenhat fazettával csiszolt rubint láthatunk csiszolásának típusa korjelző is egyben a drágakőcsiszolás fejlődésében. A násfa jelen ékítményei lejjebb egy-egy többszintes díszítménnyel egészülnek ki, melyek tábla gyémántos középső foglalatait egy szinttel alább táblás rubinok és gyémántok foglalatai, majd legalul zománcos lemezdíszek övezik.

A násfa egyedien megkomponált alaplapja az Augsburgban letelepedő hugenotta aranyműves és ékszertervező Daniel Mignot (műk. 1590-1616) invenciózus metszetes ékszerterveivel rokon (ld. itt). Az alap mesterien kivitelezett zománcdísze a hátoldalon is változatlan minőségben jelenik meg, s ez nem csupán az ellenzománc, mint esetleges technológiai szükségszerűség, inkább a kiemelten igényes kivitelezés okán születhetett.

A szerelt díszeitől nagyrészt megfosztott ékszer alaplemezére a függőleges és vízszintes tengelyek mentén kilenc ponton további drágaköves, zománcos, esetleg figurális felcsavarozott díszítmények csatlakoztak. Az alul elhelyezett függesztő-karikákon (egy letört) minden bizonnyal gyöngyök függtek.