Oltárdísz - a Szent Család ábrázolásával

Ötvösgyűjtemény

Leltári szám: 69.1813.1
Készítés ideje:
1751 (feltehetően)
Készítés helye: Dél-Németország (feltehetően)
Anyag: bronz; fa talapzattal; sárgaréz veretekkel
Technika: aranyozott; öntött
Méretek:
magasság: 70 cm
szélesség: 44 cm
mélység: 22,5 cm

Hasáb formájú talapzata felett kartus alakú, sima keretelésű rézlemez, ezen szegecsekkel applikált, három, frontális beállítású öntött bronzfigura: kétoldalt Mária és Szent József, akik kézenfogva vezetik a gyermek Jézust. Az alakok csoportosítása, a Szent Család menekülése Egyiptomba című Rubens-kompozícióra vezethető vissza, amelyről számos rézmetszet készült a 17. század közepén és második felében. Ez az ábrázolási típus, mint kultuszkép, a barokk korban vált különösen népszerűvé, elsősorban a korai ellenreformáció jezsuita teológusainak írásai nyomán, akik a Szent Családot úgynevezett Földi- vagy Kis-Szentháromságnak tekintették, s ekként tisztelték.

Az oltárdísz talapzatán, kartusba foglalt rézlemezen ötsoros vésett kronosztikonos felirat, a harmadik és negyedik sor között IHS és Mária-monogramokkal: "In VIrgInVM / sanCtae VrsVLae saCeLLo eXorIens / feLICIter saCer pIVsqVe CaetVs // DICat hoC LeVe pIgnVs / aMorIs".

A dedikációs felirat szerint az oltárdísz egy Szent Orsolya tiszteletére szentelt templom számára készült. A feliratba foglalt évszám nem olvasható ki egyértelműen. Ha a kronosztikon feloldása során csak az első három sort vesszük tekintetbe, akkor a nyújtott majuszkulák az 1752-es évszámot adják ki, ami megfelel a mű feltételezhető készítési idejének. (A negyedik és ötödik sorba foglalt kronosztikon az 1763-as évszámot adja.)

Irodalom

  • Szerk.: Szilágyi András, Péter Márta: Barokk és rokokó. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 1.21. (Szilágyi András)