Műtárgyfotó - I. Rákóczi György erdélyi fejedelem által adományozott serleg az ónodi református templomból

A trébelt hólyagokkal és applikált, öntött leveles indákkal díszített fedeles serleg az ún. harangvirág-serlegek típusát képviseli, amely a 15. századi nürnbergi ötvösségben alakult ki, s a 17. század elejéig továbbélt. A serleg talpán olvasható vésett felirat – DEO DICATUM A PRIN[CIPE] TRAN[SILVANIAE] G[EORGIUS] R[AKOCZI] IN USUM COENAE D[OMI]NI A. 1634 – tanúsága szerint a serleget 1634-ben I. Rákóczi György (1593–1648) erdélyi fejedelem adományozta úrvacsorakehelyként egy meg nem nevezett templomnak. Mihalik Sándor kutatásai szerint a serleg az ónodi református templomból származik. Az ónodi uradalom 1595 óta Rákóczi-birtok volt, amikor Rákóczi Zsigmond megvásárolta Forgách Zsigmondtól, majd 1616-tól Rákóczi György az itteni várban szolgált kapitányként, s ugyanebben az évben az ónodi születésű Lorántffy Zsuzsannával kötött házasságot.

Mihalik Sándor kutatásai szerint a serleget Andrássy Manó (1821–1891), a neves műgyűjtő vásárolta meg az ónodi református egyháztól 1880-ban, majd 1883-ban Mayer Karl von Rothschild (1820–1886) frankfurti gyűjteményébe került. A Rákóczi-serleg végül 1922-ben a párizsi Cluny Múzeum gyűjteményébe került (ld. itt és itt).

A serleg szerepelt az Iparművészeti Múzeum által 1931-ben rendezett Erdély régi művészeti emlékei című kiállításon, ekkor készült az itt bemutatott fényképfelvétel.