Szőnyeg - ún. kilim

Kecskeszőr láncfonalon színes gyapjúból slicckilim-technikával szövött, két darabból (20801 és 20810 ltsz.) középen összevarrva.

A kilim szövés a nomád és félnomád népeknél általánosan használt, ősi eredetű szövéstechnika. Az asszonyok a különböző szövésmódokat - köztük a kilimet is -, már gyermekkorban elsajátítot-ták és a mindennapi elfoglaltság részeként padló- és állat-takarókat, napellenzőt, zsákokat, tarisznyákat készítettek. A keskeny szövőszéken szőtt, általában 70-80 cm széles szőnyegsávok mintáira a hagyományos törzsi jelképek és motívumok jellemzőek, de a szövőnek alkalma nyílt a saját gondolatvilágának megjelenítésére is, pl. a szerelem, termékenység, bőség, gazdagság jelképeinek ábrázolásával.

Európában a 19. század végén jelennek meg elsősorban a törökországi Karamán város környékén készült hosszú, keskeny, két darabból középen összevarrt kilim-szőnyegek, melyeket, mint egzotikus, keleti textíliákat, függönydrapériaként használtak. Innen kapták 'karamáni kilim függönyszárny' elnevezésüket, noha eredetileg padlószőnyegnek vagy állattakarónak készültek.

Az itt bemutatott szőnyeg is ez utóbbi csoportba tartozik, amely sok hasonló kilimmel együtt dr. Fettick Ottó ajándékaként került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe.