Talpas pohár
Leltári szám: | 61.811.1 |
---|---|
Alkotó: | |
Készítés ideje: |
1675
|
Készítés helye: | Brassó |
Jelzés: | fenéken MS mesterjegy (Kőszeghy Nr. 223) |
---|---|
Anyag: | ezüst |
Technika: | cizellált; részben aranyozott; trébelt; vésett díszítés |
Méretek: |
magasság: 19,4 cm
talpátmérő: 7,4 cm
szájátmérő: 8,9 cm
súly: 249,9 g
|
A sima peremű hengeres talprész poncolt pálcataggal elvá­ lasztva kihajló szájú pohártestben folytatódik. Talprészének aranyozott, cizellált, kartusokkal tagolt virágos felületeit szar­ vas (Faun?) maszkok díszítik. A pohártest felső sávjában lambrequines indakeretbe fogott szárnyas angyalfejek gyümölcsfüzérekkel felváltva alkotnak aranyozott, cizellált sormintát. Ez utóbbi és az aranyos talprész közötti palástrész ezüstszínű. Rajta kerek koszorú-keretben ANDREAS CZEKIUS ORBAI 1675 vésett felirat jelöli az egykori tulajdonost, aki vélhetően a 17. században kihaló székely nemes Orbai család egyik utolsó tagjával azonos.
A pohár azonos méretű és feliratú párdarabja – talpán egy kutya és két nyúl alakjával – gróf Andrássy Manó (1821–1891) tulajdonaként szerepelt az 1884. évi történeti ötvösműkiállításon, majd Andrássy Géza (1856–1938) állította ki az 1896. évi millenniumi kiállításon, majd pedig az Iparművészeti Múzeum 1927-es ezüstkiállításán.
Irodalom
- Szerk.: Mikó Árpád, Verő Mária: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16-17. század). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2008. - Nr. XI.68. (Simonyi István)
- Szerk.: Végh Gyula: Erdély régi művészeti emlékeinek kiállítása az Iparművészeti Múzeumban. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1931. - Nr. 181.
- Csányi Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum régi ezüstkiállításának leíró lajstroma. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1927. - Nr. 227. (párdarab)
- Az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A Történelmi főcsoport hivatalos katalógusa. Kosmos Műintézet, Budapest, 1896. - Nr. 6436.
- Szerk.: Pulszky Károly, Radisics Jenő: A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma. Franklin Társulat, Budapest, 1884. - IV. terem, p. 44., Nr. 135.