Terv - talpas dísztál

Négykaréjos tál, peremén és talpának szegélyén csavart díszítménnyel. A korong formájú talprészre nehezedve négy íves, stilizált levélformában végződő támasz csatlakozik az enyhe kúpos formával indított, s felső harmadában gyűrűkkel díszített nóduszhoz, s ez a négy íves támasz ismétlődik a tál kiszélesedő alját tartva, kettő szimmetrikusan a szétnyíló levélcsokor -díszű fülek párját alkotja, míg a másik kettő áttört mintájú pántban folytatódik. A floreális, korai francia art nouveau ismerete érződik a támaszok és a fül kialakításánál, míg az áttört pánt az empire asztaldíszek utánérzését sugallja, ugyanakkor a karéjos kialakítás még a historizmus ízlését követi. Keletkezési idejének kijelölését megkönnyíti a szignatúra és az eredeti leltározás bejegyzései. A művész 1897-es dátummal ellátott neorokokó kályhatervét Hirth Pálként írta alá, viszont az Iparrajziskola 1898-99. tanév végi tudósítványából (sic!) értesülhetünk, hogy Hirth Pál felsőbb hatósági engedéllyel nevét Hortira változtatta, tehát az ilyen szignóval jelzett terv ez után készülhetett. A vásárlást tanúsító leltárkönyvi bejegyzés pedig huszonhárom 19. századi „modern” serlegterv közé sorolja, így feltehetően a századforduló előtt született. Ugyanakkor kiemelt helyet kapott az Iparművészeti Társulat 1903. évi tavaszi lakberendezési kiállításán, hiszen a főnyeremény-egy teljes egészében Horti Pál által tervezett ebédlő - részeként szerepelt. Az IM gyűjteményének egyik rajzán (ltsz: KRTF 39/1955) vázlatosan, míg az elkészült enteriőr fotóján a megterített asztal díszeként, a Bachruch ezüstárugyár kivitelezésében látható.