Úrvacsorakendő
| Leltári szám: | 14702 |
|---|---|
| Készítés ideje: |
18. SZÁZAD ELEJE
|
| Készítés helye: | Felső-Magyarország |
| Anyag: | aranyozott ezüstfonal; ezüstfonal; pamut- és lenvászon |
|---|---|
| Technika: | kétoldalas, mintázott laposöltés; vert csipke |
| Méretek: |
hosszúság: 100 cm
szélesség: 97 cm
|
Finomrajzú miribótából kinövő virágtövek állnak a kendő sarkaiban. A szimmetrikus töveken középen és kétoldalt egy-egy zárt gránátalma nő, szárain kisebb tulipánok és apró levelek. Az egyik virágtő mellett, a kendő szélén, az egykori tulajdonos vagy a készíttető neve: GELLEN ERSEBET.
A feliratban megnevezett Gellén Erzsébet minden bizonnyal a Zólyom közelében fekvő Tugáron birtokos Szilassy Ferenc feleségével azonosítható, akivel 1725-ben kötött házasságot. (ld.: Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig: Függelékül az inárchi Farkas, az irsai Irsay, valamint a szilasi és pilisi Szilassy családok története. Budapest, 1938, 575.)
A kendőt 1889-ben kiállították a zólyomi régiségtárlaton, ekkor az ottani római katolikus egyház tulajdonában volt.
Csermelyi Sándor a darabot a 18. századi eredeti után készült másolatnak tartotta, ennek azonban a kendő anyaga, fonala, technikája egyaránt ellentmond.
Irodalom
- László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 17.
- Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 413. (László Emőke)
- Csermelyi Sándor: Magyar hímzések kiállításának leíró lajstroma. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1918. - Nr. 42.
- Csehély Adolf: Régi magyar hímzések a zólyomi régiségtárlaton. Művészi Ipar, 4. (1889). 1889. - 146-147.
