Váza - Millenniumi (perzsa) ornamentikával

A sima, körte alakú vázatestet, a széles nyakat és az ívesen szűkített szájrészt sávokra osztott, szimmetrikusan ismétlődő, gazdag, perzsa jellegű mintázat borítja. A geometrikus sormintákból, pávaszemes és rombuszos hálókból, valamint stilizált liliomokból, palmettákból álló növényi díszítmény finom, fényes selyemszövetre emlékeztet, a bíbor reflexeket vető vörös és az aranyosan fénylő sárga színek, a felület selymes csillogása miatt. Ugyanezen formának (4267. formaszám), mintázatnak (2343. dekorszám) más színű, egészen különböző karakterű eosinmázakkal, fémes zöldekkel, réz-sárgával megfestett, finom mívű fémberakásos munkát idéző változatát is őrzi az Iparművészeti Múzeum.

Az "anyagváltás" többszörös játékát űzték tehát a Zsolnay-gyárban, ahol Sempernek az ornamentumok különböző anyagokban megőrzött, továbbörökített formáira vonatkozó elméletét természetesen jól ismerték a család művésztagjai. Nem bízták többé az időre, maguk alakították az elhalványodott jelentésű, ősi jelképes díszítmények megjelenési módját. A 9-12. századi magyarországi művészetben is megjelenő növényi indás, palmettás díszítményeket idővel rendszerezte a hazai archeológia, a romantikus színezetű, nemes ősöket kereső magyarázatokat Hampel József folyamatos feldolgozó munkával igazította helyre. Ugyanakkor a perzsa művészet iránti hazai érdeklődés a historizmus stílus­ periódusának végén a kortárs szimbolizmussal párhuzamos jelenség.