Virág (szobor tartozéka) - Vadrózsa

Kettécsavarható, enyhén ívelt ezüst szár végén lecsavarható, homályosra maratott, áttetsző, kékesen opalizáló üvegből készült ötszirmú vadrózsa (Rosa canina). Szirmai közt egy-egy hosszúkás, keskeny csészelevél, belsejében apró bibék tömege. A csészelevelek kék, a bibék zöldes zománccal borítottak.

A virág eredetileg Jean-Paul Aubé (1837-1916) és tanítványa, Gaston Lachaise (1882 –1935) 1900-ban készült, a Hála allegorikus nőalakját ábrázoló, körtefából faragott szobrát egészítette ki. Az 1900. évi párizsi világkiállításon nagydíjjal kitüntetett szobor az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe került, ahol azonban 1944/45-ben elpusztult fényképfelvétel nem maradt fenn róla. (A párizsi Archives Nationales-ban őrzött irat tanúsága szerint Aubé művét a párizsi Musée du Luxembourg kívánta megvásárolni 1900-ban, végül azonban Radisics Jenő szerezte azt meg az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye számára, 2413 Koronáért.)

Radisics Jenő 1901-ben megjelent ismertetésében a következőképp írja le a művet: "Szobor: A háladatosság. Fatörzshöz támaszkodó fiatal leány. Haja göndör fürtökben vállaira omlik alá. Bal kezét szívére teszi, jobbjával pedig egy aranyból való, zománczolt virágot nyújt. Mag.: 0,86 m. A szobrot P. L. (sic!) Aubé faragta, a virágot pedig R. Lalique készítette."

Aubé, aki korábban a párizsi képzőművészeti főiskola (École des Beaux-arts) szobrász professzora volt, 1896-tól igazgatóként vezette a párizsi iparművészeti főiskolát (École Municipale Bernard-Palissy), ahol korábban Lalique is tanulmányokat folytatott.

A szobrot kiegészítő virág 1904-ben elveszett, pótlása érdekében Radisics Jenő levélben fordult René Lalique-hoz (ld. IM Adattár, 261/1904).

Az 1900 körüli években Lalique több hasonló, dísztárgyként szolgáló „fémvirágot” is készített. Így például a párizsi Musée d'Orsay őrzi az 1897-ben készült Mákvirág, illetve az és 1902-ben készült Medvetalp című alkotásait.