Bodon, Károly (1880 - 1944)

Iparművész, műsztalos. Sajógömörön született, apja, Bodon Károly műhelyében/üzemében kezdte pályáját. A Budapesti Állami Felsőipariskola elvégzése után volt tanára, Faragó Ödön műhelyében már önálló tervekkel is jelentkezett. 1901-ben az Iparművészeti Társulat polgári hálószobára kiírt pályázatán I. díjat nyert, a berendezést az az évi szegedi iparművészeti kiállításon is bemutatták. 1904-ben Bodon Károly és fia ezüstérmet kapott a St. Louis-i világkiállításon. A korabeli cikkek szerint ifj. Bodon hosszabb ideig dolgozott Bécsben, a Járay Zsigmond vezette bútorgyár egyik fő munkatársa volt, majd Berlinben működött. Ezt követően négy évet töltött Darmstadtban, a német Jugendstil egyik legfontosabb művészeti központjában. A Ludwig Alter I. lakberendező cég vezető tervezője volt, ott készült műveiből gazdag válogatást adott közre a Magyar Iparművészet című folyóirat 1908-ban. 1911 körül tért vissza Budapestre, ahol ismét Faragó Ödön munkatársa lett. A háború előtt fontos munkái a Hazai Bank budapesti és a Nasici Tanningyár zágrábi intézetének kialakítása. 1915-ben a Gellért Fürdő berendezéséhez szalon és kétágyas vendégszoba együttesére kiírt pályázaton II. díjat nyert. Az I. világháborút követően folytatta belsőépítészi és bútortervező tevékenységét, több étterem és kávézó kialakításában vett részt. 1940-ben egyik utolsó munkája a Szabadság téri református templom berendezése volt. Számos magyar és külföldi kiállítás rendezője: 1937-ben a párizsi világkiállításon az ipar- és népművészeti termek terveiért „Diplôme d'Honneur"-t kapott. 1944 januárjában hunyt el Budapesten.