Ferenczy, Noémi (1890 - 1957)

A két világháború közötti magyar művészet, s egyúttal a kor európai kárpitművészetének egyik legjelentősebb egyénisége. Kárpitterveit maga kivitelezte. Autodidakta volt, de a szövés technikáját a párizsi Manufacture des Gobelins-ben sajátította el. Korai, részletezően dekoratív stílusának két fő műve a Teremtés (1913) és a Menekülés Egyiptomba (1916). A huszas évek végén művészetének középpontjába a munka közben ábrázolt ember került, stílusa is megváltozott, kárpitjait nagy, színes foltokból alakította ki, kompozícióinak domináns motívumai a monumentális emberalakok (Ásó ember, 1922, Szövő­ nő,1932). A harmincas évek második felétől a táj jelentős szerepet kap művészetében. Valamennyi kárpitját egyfajta időtlen nyugalom, művészi alázat és fegyelem jellemzi. A második világháború végétől haláláig az Iparművészeti Főiskola tanára volt.