Komor, Marcell (1868 - 1944)

Építész. Pesten született, édesapja Kohn Salamon rabbi volt. A Műegyetemen 1891-ben szerzett oklevelet. Cziegler Győző (1850–1905) irodájában kezdte pályáját, majd Hauszmann Alajos (1847–1926) és 1895-től Lechner Ödön mellett dolgozott, részt vett az Iparművészeti Múzeum belsőépítészeti munkálataiban is. 1897-ben Jakab Dezsővel (1864–1932) társult, irodájuk 20 éven át (1918-ig) működött. Számos bérházat, bank- és középületet terveztek együtt, legjelentősebb alkotásaik közé tartozik a marosvásárhelyi városháza (terv 1905–1906, kivitel 1907–1909) és a Kultúrpalota (1911–1913), a szabadkai (ma Subotica, Szerbia) zsinagóga (1901–1902) és városháza (terv 1907, kivitel 1908–1910), valamint a nagyváradi Fekete Sas Szálló (terv 1906, kivitel 1907–1908). Művészetükben mindvégig fontos szerepet kapott a Lechner által teremtett nemzeti stílus követése és terjesztése. Komor Marcell első bútorait az Iparművészeti Társulat 1898-as karácsonyi kiállításáról ismerjük, az ebédlőberendezést a lechneri, magyaros motívumok gazdag alkalmazása jellemezte. Ugyanezek a díszítmények tűntek fel a szabadkai zsinagóga berendezési tárgyain is. A szabadkai városháza berendezésén már letisztultabb, kissé stilizáltabb, a népművészethez közelebb álló vésett-festett motívumokat és formákat használt fel. A két világháború között főként egyedül dolgozott, 1944. novemberében halt meg deportálás közben Sopronkeresztúrnál.