Kós, Károly (1883 - 1977)

Építész, iparművész, író, könyvművész. Temesváron született, édesapja Kosch Károly postai hivatalnok volt. 1902-ben kezdte meg mérnöki tanulmányait a budapesti Műegyetemen, 1904-től az építészmérnöki karra járt, 1907-ben szerzett oklevelet. 1905-től építészeti tanulmányutakon vett részt, bejárta egész Erdélyt; Kalotaszeg építészete vált meghatározó élménnyé számára. 1907-ben – igaz, egyetlen példányban – megírta és megrajzolta Erdélyország népének építése című könyvét, melyben épületek mellett enteriőrök, bútorok, sőt népviseletek is helyet kaptak. A Fiatalok csoportjának vezéregyénisége, céljuk John Ruskin és William Morris elméleti munkásságát, illetve nemzetközi – főként skót és finn – példákat követve a modern nemzeti építészet megteremtése lett, melyben fontos szerepet kaptak a népi építészeti elemek. Kiemelkedő alkotásai a zebegényi katolikus templom (Jánszky Bélával, 1905–1909), saját háza, a Varjúvár Sztánán (1910), a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön (1911–1912), a Wekerle-telep központi terének kialakítása Budapesten (1912–1913). A Varjúvár és a Székely Nemzeti Múzeum esetében a berendezést is ő tervezte. Legismertebb épületei még a Zrumeczky Dezsővel közösen tervezett pavilonok a Fővárosi Állat- és Növénykertben (1909–1912). Művészetét meghatározta a magyar népi és történeti hagyomány és mondavilág, bútorain is népi formákat, szerkezeteket, díszítőmotívumokat vagy mondai jeleneteket használt. Ez a gondolatkör egész pályáját meghatározta, a népi forráshoz 1977-ben, Kolozsváron bekövetkezett haláláig hű maradt.