Lajta, Béla (1873 - 1920)

Építész. Óbudán született, apja szabómester volt. Az 1895/1896-os tanévben kapott oklevelet a budapesti Műegyetemen. Ösztöndíjjal járt Olaszországban és Németországban, Angliában, Franciaországban, Marokkóban, Spanyolországban és Oroszországban. Angliában többek között megismerkedett Baillie Scott-tal (1865–1945), a korszak kiemelkedő építészével. Személyesen ismerte Josef Hoffmannt (1870–1956) és Adolf Loost (1870–1933), a bécsi „új művészet” mestereit. Külföldről 1900-ban tért haza, önálló irodát nyitott, de közben bejárta az országot, és néprajzi gyűjtéseket is folytatott. Korai alkotásait – mint a Bárd Zeneműbolt berendezését és több síremléket – a lechneri motívumok határozták meg, 1902–1903 között több tervet is készítettek együtt. Lajta azonban szakított a magyaros szecesszió vonalával. Malonyai Dezső általa tervezett villáját (1905) az angol építészet és a magyar népi motívumok határozták meg; az 1906–1908 között épült Vakok Intézete is ebbe a vonulatba illeszkedett. Ez utóbbi bútorainál nyilvánvaló a néprajzi gyűjtések, a népi bútorformák és szerkezetek hatása. Az 1909-ben megnyitott Parisiana mulató keleties homlokzatával és szinte puritán belső tereivel, ugyanakkor luxus minőségű anyagok felhasználásával a Wiener Werkstätte építészeinek alkotásait idézte, és az art decót előlegezte meg. Az 1909 és 1912 között épült Vas Utcai Kereskedelmi Iskola letisztult formáival Lajta pályájának újabb állomása: a hasábos formájú bútorokat tartalmazó berendezése és a díszítőmotívumai a modernizmus és a késő szecesszió magyaros motívumainak különleges elegye. Ezek kialakításában szerepet játszott az irodájában dolgozó Kozma Lajos is. Dolgozott a Fővárosi Könyvtár és a Nemzeti Színház tervein is, az I. világháború eseményei azonban megviselték egészségét. 1920-ban hunyt el. Lajta életműve felöleli a századforduló stílusirányzatait, a kezdeti lechneri, magyaros, de sajátosan alakított szecessziótól indulva jutott el önálló – a nemzetközi áramlatoktól, német, osztrák, finn hatásoktól azonban nem érintetlen – stílusáig, melyben megalkotta a késő szecesszió meghatározó magyar építészeti alkotásait, és megelőlegezte a két világháború közötti art deco és modernista építészet eredményeit.