Lalique, René Jules (1860 - 1945)

Francia ötvös, ékszerész és üvegtervező művész, a szecessziós iparművészet kiemelkedő alakja. A párizsi École des Arts Décoratifs növendékeként kezdett és Londonban folytatott tanulmányait befejezve híres párizsi cégek számára tervezett ékszereket. 1885-ben hozta létre saját műhelyét. A párizsi Salonon 1894-től állított ki, ezután számos itteni és nemzetközi kiállításon szerepelt és nyert díjat, elismerést. Az 1900. évi Párizsi Világkiállítás idején vált világhírűvé, kiállított munkáit nagydíjjal jutalmazta a zsűri. Ékszerein alkalmazott kedvelt anyagai - az arany és az értékes drágakövek mellett - a szaru, valamint a zománc és az üveg, melyekkel kísérletezett. Művein a leggyakoribb, a növény- és állatvilágból merített motívumai (különféle virágok, termések, rovarok, halak stb.) mellett nőalakokat ábrázol. 1905-ben nyitotta meg Párizsban a Place Vendöme 24. szám alatt üzletét. Érdeklődése fokozatosan az üveg különféle felhasználási, megmunkálási lehetőségeinek irányába fordult: 1908-ban üvegmanufaktúrát bérelt Párizs közelében, 1918-ban pedig Elzászban (Wingen-sur-Moder) ma is működő üveggyárat alapított. Belső terek kialakításánál használatos úgynevezett „építészeti üvegei" - például 1920-ban a "Paris" francia óceánjáró belső berendezése, az 1930-as években a londoni Hotel Claridge üvegajtói és felső ablakai, a Normandie luxushajó üvegfalai és világítása - kiemelkedő jelentőségűek.