Nagy, Lázár (1861 - 1923)

115 találat (alkotó szerint)

Festő, iparművész és tanár. Münchenben és Budapesten folytatott képzőművészeti tanulmányokat, mestere Székely Bertalan volt. Pályája kezdetén elsősorban grafikusként dolgozott, illusztrációkat készített képes folyóiratok és művészeti, történeti tárgyú kiadványok számára. 1889-től az Iparrajziskola ideiglenes, majd 1897-től 1913-ig rendes tanára, díszítőfestést és mértani rajzott tanított. 1890-ben kapott megbízást a tabáni plébániatemplom szentélyében Krisztus sírba tételének megfestésére, majd 1896-ban a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara épülete mennyezetfreskóinak elkészítésére. Jelentősebb belsőépítészeti munkája a Nemzeti Szalon 1895-ben megnyílt első, József körút 45. szám alatti kiállítótermének kialakítása volt „intim magyaros stílusban". Síkdíszítmény- és szőnyegterveivel rendszeresen részt vett az Iparművészeti Társulat pályázatain és tárlatain. Legjelentősebb sikerét az 1900. évi párizsi világkiállításon bemutatott és díjazott, Thék Endre által kivitelezett bútoregyüttesével aratta, amely a népies-magyaros szecesszió sajátos, romantikus alkotása. A berendezés sikerrel szerepelt az 1906. évi milánói nemzetközi kiállításon, illetve az 1908-ban rendezett londoni magyar kiállításon is. Nagy Lázár az 1910-es évektől kezdődően elsősorban festészettel foglalkozott, zsáner- és tájképeivel rendszeresen részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain.