Pálinkás, Béla (1880 - ?)

Festő, grafikus. 1898-tól a Mintarajziskola művésznövendéke volt, 1899-ben elnyerte az iskola mintázási díját. Festőnek készült, egyes adatok szerint Münchenben is tanult Hollósy Simon magániskolájában. 1903-tól festményei rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Első iparművészeti sikerét is rajztudásának köszönhette: 1902-ben az Iparművészeti Társulat képes levelezőlap pályázatát nyerte meg, ebből az alkalomból hat falusi életképét vásárolta meg a Társulat. Ezek közül A Hortobágyról, a Vacsora a Hortobágyon, a Falusi vasárnap és a Falu végén címek ismertek. Ekkor Zagyvarékason élt. Első bútorterveiről 1902-ben értesülünk: az Iparművészeti Társulat konyhaberendezésre kiírt pályázatán II. díjat kapott – Toroczkai Wigand Ede mögött. Ettől kezdve rendszeresen jelentkezett bútortervekkel, kiállításokon szerepelt, publikált a Mintalapok című sorozatban. 1903-tól Fischer Emil kerámiagyára részére tervezett dekorokat, ismét népi életképeit használva. 1904-ben a St. Louis-i világkiállításon az iparművészeti osztályban bronzérmet nyert. Ugyanebben az évben részt vett a miskolci, 1907-ben a pécsi iparművészeti kiállításon, ahol állami ezüstérmet kapott. 1909-ből ismert dolgozószobája, mely kékeszöldre pácolt tölgyből készült. További munkássága kutatás tárgya.