Toroczkai Wigand, Ede (1869 - 1945)

Építész, iparművész. Elő-és családneve is számos formában – Thoroczkai, Thoroczkay, Vigand, Wiegand – szerepel a forrásokban. Pesten született, 1880-tól díszítőfestészetet tanult. Pályáját kiemelkedő építészek – Schickedanz Albert (1846–1915), Steindl Imre (1839–1902) – mellett kezdte, többek között az Országház munkálataiban is részt vett. Első bútorterveit 1899-ből ismerjük, ezek egy része a francia–belga art nouveau hatását mutatja, de már ekkor erős hatást gyakorolt művészetére Charles Rennie Mackintosh – sajátos, a magyar népi bútorformákra épülő deszkastílusának egyik forrása is a skót iparművész-építész tevékenysége volt. A bécsi szecesszió hatása is feltűnt egyes bútorformáin. Néprajzi gyűjtőutakon bejárta az országot: Göcsej, Somogy, Mezőkövesd, az Alföld, Kalotaszeg, Székelyföld művészetét személyesen kutatta. A korszak szinte minden jelentős hazai és nemzetközi kiállításán részt vett (1900, Párizs – ezüstérem; 1902, Torinó – aranyérem; 1904, St. Louis – ezüstérem), sikerrel szerepelt az Iparművészeti Társulat pályázatain. Műveit a külföldi szaklapok is rendszeresen közölték – a korszak nemzet közileg talán legismertebb magyar bútortervezője volt. Szoros kapcsolat fűzte a Gödöllői Művésztelep alkotóihoz és a kortárs finn művészekhez. 1907 és 1914 között Marosvásárhelyen élt, 1912-ben észak-és kelet-európai tanulmányutat tett. 1918–1919-ben, majd 1922-től tanított az Iparművészeti Iskolában, részt vett a Műemlékek Országos Bizottságának munkájában is. Jelentős továbbá könyvművészeti munkássága, mely belsőépítészeti tevékenységéhez is kapcsolódott, mint például az 1916-ban megjelent Hímes udvar vagy az 1936-os Architectúra című kötete. Budapest második világháborús ostroma idején halt meg. Művészetét meghatározták a népművészeti kutatások eredményei, a népi építészeti és bútorformák, díszítőmotívumok, -technikák, a népi hit-és mondavilág, mindezt azonban a szecesszió nemzetközi áramlatainak ismeretével ötvözte, hozta összhangba. Építész, bútortervező. Munkássága a sajátosan értelmezett népi-nemzeti stíluskeresés példája. Pályája elején építészként közreműködött a bajmóci vár és az Országház tervezésében. Iparművészként a gödöllői művészkolónia tagja lett, Erdélyben népi építészeti felméréseket végzett. Ennek hatása tükröződik archaizáló, a népi bútorok szerkezetét őrző berendezéseiben - Székelyföldi Ipari és Kereskedelmi Kamara (1910), erdélyi Népházak, iskolák. Típusterveket készített munkás-, paraszt- és kisiparos házak kivitelezésére, berendezésére. Polgári lakások belsőépítészeti kialakításában a funkcionális, angol-bécsi szecesszió letisztult, konstruktív szerkezeti felépítését részesítette előnyben. Bútorai külföldön is nagy elismerést arattak.